A felületesebb képzelőerővel rendelkezők számára a vasálarc nem is tűnik olyan szörnyűségesnek. Való igaz, viselete nem okozott olyan intenzív fájdalmat, mint mondjuk az ujjak satuban történő összepréselése; ám az efféle hozzáállás eléggé megtévesztő. Gondoljunk csak bele: a kívülről erősen lelakatolt, le nem húzható, mindössze aprócska száj, orr és szemnyílással ellátott, eleve szűkre tervezett álarc vasának hideg érintése, viselőjének az évek során elkerülhetetlenül deformálódó arca, a folyamatos nyomás és a gyér levegő miatt bőrének lassú, fokozatos elhalása, az ezzel járó lélektani fájdalmak, az örökös megalázottság, a bizonytalanságérzet és végül az identitás elvesztése. Egyetlen esztendőnyi vasálarc viselés után sem lehetett többé normális embert faragni abból, aki keresztülment eme szörnyű tortúrán. Kínzóeszköz volt ez, mégpedig a leginkább rettenetes fajtából való.