Az emberi szónak  hatalmas ereje van. Egyrészt szavainkkal megbánthatunk, megbotránkoztathatunk másokat, azaz sok bûnt szavaink hordoznak. Sokan ennek nincsenek tudatában, és nem figyelnek kellõképpen szavaikra. Erre figyelmeztet a Szentírás:

	Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erõs szelek hajtják is õket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tûz, és milyen nagy erdõt felgyújt! A nyelv is tûz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!   Jak 3,2-10

Kifejezett szómágiáról  természetesen csak akkor beszélhetünk, ha valaki szavait tudatosan okkult erõk mozgósítására használja. Ekkor a szó a mágia egyik eszközévé válik. Spiritiszta, okkult körökben több ``varázsszó''  is ismert, melyekrõl azt tartják, hogy az ezeket használó ember kényszerítheti a szellemvilágot  a saját céljainak megfelelõ irányokba. Mint fentebb elmondtuk, ezeknek - hasonlóan a mágia egyéb formáihoz - valóban lehet hatása, bár nem feltétlen az, amire az ember számít. Errõl azonban azért nem szólunk külön, mert egyrészt nem tudjuk a konkrét ``varázsszavakat'', másrészt nem is akarjuk megismerni õket, harmadrészt kifejezett szómágia használata sokkalta kevésbé jellemzi a keresztény embereket, mint amirõl a következõkben szólunk.

Szavainknak egyszerû jelentésén túlmutató hatása is van. Azzal, hogy kimondunk valamit, elõsegítjük annak bekövetkeztét. Ennek természetes oka is van: szavunk egyrészt magunk számára nyomatékosítja gondolatunkat, másrészt hallgatójában ülteti el azt. Ezt sokszor használják különféle estekben a gondolatok megváltoztatására. Az önhipnózison  alapuló technikák (mint pl. az un. autogén tréning)  egyik eszköze a gondolatok sokszori ismételgetése.  Ellazult állapotban pl. csak annak a mondatnak sokszori mondogatásával, hogy ``A jobb kezemben meleget érzek.'' valóban melegérzet kelthetõ jobb kezünkben. Másik egyszerû példa: ha a szülõk rendszeresen azt ismételgetik: ``Jaj, de ügyetlen vagy, fiam!'' az bizonyítottan elõmozdítja a gyerek ügyetlenné válását. Bár az itt említett dolgok nem okkultak, hisz tudományos alapon vizsgálhatók, magyarázhatók és szellemi erõk közremûködése nélkül is érthetõek, mégis fontos felhívni rá a figyelmet, mert egyrészt önmagukban is veszélyesek, másrészt viszont lépcsõt jelenthetnek a valódi okkult dolgokhoz. Sok new age-es eszmeáramlat (lásd késõbb) alkalmaz ugyanis szavak ismételgetésén, lényegében önhipnózison alapuló technikákat és ezt használja ugródeszkának a továbbiakhoz.

Az is igaz, hogy bizonyos szavaink a szellemvilágot is mozgásba hozzák. Itt nem a kifejezett varázsszavakra gondolunk, hanem arra, amit szokásosan ``átoknak'' nevezünk. Lényegében minden szó és gondolat átok, amellyel rosszat kívánunk másnak. Ahogyan Isten és az õ angyalai segítségünkre sietnek, ha a szeretetet akarjuk átadni embertársunknak, és jót kívánunk neki (áldjuk),  ugyanúgy a Sátán és szolgái szívesen segítenek nekünk, ha rosszat kívánunk másnak. Hiszen ekkor az Isten képmására teremtett lény, az ember szinte felszólítja õket a rombolásra, ártásra, amit úgyis szívesen tesznek meg. Az átok tehát lényegében a pusztítás sötét erõit irányítja a megcélzott személyre, függetlenül attól, hogy az átkozó ember tisztában van-e szavainak nem látható hatásával. Jézus ezért a lehetõ legszigorúbban tiltja az átkozást:

	Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.   Mt 5,21-22

	Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért.   Lk 6,28

Most érdemes újra elolvasni a nemrég idézett részt is Jakab apostol levelébõl.

Az átkozódás veszélye mindkét oldalon jelentkezhet. Egyrészt valóban rossz hatása lehet az elátkozott személyre, másrészt viszont az átkozó embert is a Sátán táborához kezdi kapcsolni. Természetesen túlbecsülni sem kell a veszélyt, hisz a szellemvilág nem áll szolgálatunkba, azaz nem teljesíti az átkozó kérését automatikusan, és Isten se enged mindent megcselekedni a Sátánnak, amit az akar. A Jézusban hívõ keresztényeket pedig külön védi a támadásoktól az, hogy õk Jézushoz kapcsolták életüket, aki elõtt meghajlik ``minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban'' (Fil 2,10 ). Ha viszont egy keresztény ember átkozódik, az maga nyit kaput a gonoszság erõi elõtt, így leginkább magát veszélyezteti.

Bár alábecsülni nem kell a veszélyt, de nem kell megijedni, ha megtudjuk, hogy valaki átkot mondott ránk: ilyenkor kapcsolódjunk még jobban Jézushoz, imádkozzunk többet, éljünk gyakrabban a szentségekkel, bocsássunk meg átkozónknak, áldjuk õt. Így bátran bízhatunk abban, hogy Jézus megment minket a káros hatásoktól. Ha viszont mi átkozunk valakit, azzal távolabb kerülünk Jézustól, ezért ezt nagyon komolyan kerüljük.

Kedves Olvasó! Kérjük, vizsgáld meg, szoktál-e rosszat kívánni másoknak. Ez történhet nyilvánvaló módon (``Dögölj meg!'', ``Pukkadj meg!''), de burkoltan is (pl.: ``Tudja meg a másik is, milyen az, amikor nehéz helyzetbe kerül!'', ``Verjen meg az Isten!''). Vedd figyelembe: ezek még akkor is ártalmasak, ha nem komolyan gondolod õket, ha szándékod szerint nincs mágikus tartalmuk, csak úgy dühödben szalad ki a szádon. Hisz:

	A száj ugyanis a szív bõségébõl szól. A jó ember jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember rossz kincsébõl rosszat hoz elõ. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról  számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.   Mt 12,34-37